Hétköznapok a babával
Amikor kisbaba érkezik a családba, korábbi életünk megváltozik. Észrevesszük magunkon, hogy régi értékrendünket felülírtuk, más-más dolgok kerültek a fontossági listánk élére, életünk teljesen új szakaszához érkezett. Ez az új szakasz, a vele járó változások nagyon sokfélék lehetnek.
A kezdeti, gyermekágyas időszak után hamar visszacsöppenünk a hétköznapokba. A mai családmodell szinte azt a 6 hét pihenőt sem engedélyezi az Anyáknak, amit korábban természetes módon fekvéssel, a babával való összeszokással tölthettek. Egyre ritkábban fordul elő, hogy a különböző generációk együtt laknának, így az Anyukáknak már nem áll rendelkezésükre egy állandó segítő kéz, és sajnos az Apukák legjobb szándékuk ellenére sem tudnak huzamosabb ideig otthon maradni. Az anyukák így hamar kénytelenek visszatérni a háztartásvezetéshez, a hétköznapi teendőkhöz, ami sokszor nehézséget jelent a mindennapok során.
Természetesen vannak akik jobban, vannak akik kevésbé képesek menedzselni ezeket a hetek. Minden Anyuka más, így azok a dolgok is különböznek, amik könnyebbséget vagy épp problémát jelentenek a számukra. Vannak azonban olyan dolgok, amiket mindenképpen érdemes szem előtt tartani.
- Ne hasonlítsuk magunkat másokhoz!
Nem ismerhetjük se a szomszéd anyuka, se a különböző internetes fórumokon, korosztályos topikokon írogató virtuális ismerőseink valódi értékrendjét! Lehet, hogy a szomszédban azt látjuk, mindig patika-tisztaság uralkodik, de azt nem tudhatjuk, hogy kit, mit szorít a háttérbe a takarítás kedvéért az Anyuka, vagy hogy mennyi segítséget kap ehhez.
- A lakás van értünk, nem fordítva! Nem múzeumban lakunk!
- Állítsuk fel saját értékrendünket és közben ne feledjük, a gyerek hosszú távú befektetés! Lemondásokkal jár, de korábban nem tapasztalt örömet okoz.
Ne feledjük, gyermekünk tőlünk függ. Bármire szüksége van, vagy zavarja, bármilyen igénye támad, csakis hozzánk fordulhat. A kisbabák nem képesek várni, nem tudnak tolerálni semmilyen kényelmetlenséget, diszkomfort állapotot. A mi feladatunk, hogy jelzéseire minél hamarabb reagáljunk.
Ha megpróbálunk szem előtt tartani a hétköznapi életben ilyen és ehhez hasonló gondolatokat, talán nagyobb eséllyel találkoznának előzetes elvárásaink azzal, amit majd a való életben, a baba születése után tapasztalunk. Keressük a kapcsolatot hozzánk hasonló élethelyzetben lévő anyukákkal, merjünk őszintén beszélni problémáinkról, örömeinkről, hogy érezhessük, nem lógunk ki a sorból, hiszen mind hasonló problémákkal küszködünk.
Arra szeretnélek bíztatni benneteket, hogy írjátok meg, a szülés előtt milyen várakozással tekintettetek kisgyermeketek felé? (Pl. szeretted volna, hogy hamar átaludja babád az éjszakát, vagy szeretted volna, hogy ne legyen hasfájós.) Teljesült-e? Ha nem, ez milyen nehézséget okozott és sikerült-e megoldást találni rá?
Kezdem én a sort. :-)
VálaszTörlésMikor a harmadikkal voltam várandós, korábbi tapasztalataim alapján azt vártam, majd megint nem lesz szinte más teendőm vele, mint mellre tenni és akár órákon át szoptatni. Emi erre hamar rácáfolt, egyszerűen nem volt hajlandó komfortszopizni. Hiába próbáltam kényelmesen elhelyezkedni a számítógép előtt, hogy szoptatás alatt olvasgassak, ő 10-15 perc alatt jóllakott és ha megpróbáltam tovább a gép előtt ücsörögni és álomba szoptatni, ő addig nyöszörgött, tekergőzött, míg rájöttem, itt nem lesz alvás. Lassan kezdtem azt hinni, hogy harmadikra kaptam egy hasfájós babát... Már ott tartottunk, hogy -főleg az esti- szoptatások után csak sírt, álmos volt, de nem aludt el... Négy napos volt, mikor kipróbáltuk a hordozókendőt és azt mondhatom, egy csapásra megoldódott a problémánk. Belekötöttem Emit, elkezdtem sétálni vele fel-alá a lakásban és innentől kezdve nem volt problémánk. Ezután hosszú hónapokon keresztül a hordozókendő jelentett megoldást sok-sok szituációban. :-)